Petőfi Kör: 1955 márciusában alakult a Dolgozó Ifjúság Szövetsége vitaklubjaként, titkára Tánczos Gábor lett. A Petőfi Kör a fiatal kommunisták számára kínált egyfajta vitafórumot, szigorúan a rendszer keretein belül maradva. 1956 tavaszától a kommunista reformerek olyan kérdések köré szerveztek vitaesteket, amelyek emberek széles körét foglalkoztatták. A sajtó és a tájékoztatás kérdéseiről szóló 1956. júniusi vitán már több mint hétezren vettek részt, s ezután az MDP vezetése pártellenes tevékenység miatt a Petőfi Kör működését felfüggesztette. Tevékenységét szeptemberben kezdhette újra, utolsó rendezvényére, az orvosvitára 1956. október 23-án délután került sor. Ekkor az események már túlléptek a Körön. A forradalom idején vezetőségi tagjai a Nagy Imre-kormányt támogatták. A forradalom leverése után a Petőfi Kört a forradalom tudatos ideológiai előkészítésével vádolták, és emiatt a Kör vezetői közül többeket - például Tánczos Gábort és Hegedűs B. Andrást - többéves börtönbüntetésre ítéltek. |
|
ÁVH (ÁVO): Államvédelmi Hatóság. Állambiztonsági szerv, amely a Belügyminisztérium felügyelete alá rendelt hatóságként alakult 1948 szeptemberében. Jogelődjei a Politikai Rendészeti Osztály (PRO, 1945) és a BM Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO, 1946) voltak. Alapításától kezdve a kommunista párt vezetése alatt állt. A PRO fő feladata a nácizmus magyarországi maradványainak felszámolása volt, amely már az 1945. novemberi választások után kibővült az úgynevezett reakció elleni harc jelszavával. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy, majd később Sztálin út 60. sz. alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt - ma a Terror Háza Múzeum - később a Jászai Mari téri "fehér ház". Az ÁVO, majd az ÁVH a kommunista hatalomátvételért folytatott küzdelem során döntő szerepet játszott a koncepciós perek előkészítésében és végrehajtásában. Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a "párt öklének" számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség (úgynevezett zöld ávó) és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a Belső Karhatalmat. Átvették a legfontosabb párt- és állami épületek, valamint több kényszermunka-, illetve internálótábor (pl. Recsk, Kistarcsa) őrzését. Az ÁVH 1950 és 1953 között mintegy 650 ezer ember ellen folytatott eljárást. Leghírhedtebb vezetője, Péter Gábor 1945-től 1953. januári letartóztatásáig állt a szervezet élén, és híven végrehajtotta Rákosi Mátyás utasításait. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá. Az 1956-os forradalom idején a magyar társadalomnak a sztálini rendszer iránti mély ellenszenve leginkább az ÁVH elleni gyűlöletben és ezzel párhuzamosan néhány ávós meglincselésében öltött testet. A forradalom alatt az ÁVH egyes egységei, tisztjei a szovjet csapatok oldalán harcoltak a fegyveres felkelők ellen. Nagy Imre kormánya 1956. október 28-án teljesítette a forradalom egyik fő követelését, és feloszlatta az ÁVH-t. Ezt november 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbefojtása után a rendőrség állambiztonsági osztályainál dolgozott 1961-ig. |
|
Szabad Kossuth Rádió: a Kossuth Rádió 1956. október 30-tól a forradalom leveréséig Szabad Kossuth Rádió néven sugározta adásait, jelezve ezzel, hogy egyrészt szakított a sztálini múlttal, másrészt pedig, hogy a forradalom immáron cenzúramentes rádiója. |
|
Corvin köziek a Corvin moziban és a körülötte lévő épületekben civil fegyveresek már 1956. október 23-24-e éjszakáján felvették a harcot a szovjet páncélosokkal. Kihasználva a körzet kitűnő stratégiai adottságát, az itteni felkelők hamarosan a legnagyobb és legjelentősebb fegyveres felkelő csoporttá alakultak, és hősiességük döntő szerepet játszott az október 28-ai fordulat kivívásában. Főparancsnokuk Iván Kovács László, majd Pongrátz Gergely volt. A fegyverszünet idején a Corvin közi felkelők képviselői többször tárgyaltak az ország politikai és katonai vezetőivel, befolyásuk a környező fegyveres csoportokra erősödött. November 4-én este a szovjet túlerő nyomására elhagyták bázisukat, de a felkelők egy része még több napig folytatta a harcot a város különböző részein. |
|
Irodalmi Újság: a Magyar Írók Szövetségének hetilapja 1950 és 1956 között. A kommunista irodalom és kultúra propagálására hozták létre. Főleg kisebb terjedelmű szépirodalmi műveket, kritikákat, publicisztikai, irodalompolitikai és esztétikai cikkeket közölt, a Rákosi-időszak elvárásainak megfelelően. Fennállásának folyamán szerkesztőbizottsága többször változott. 1955-től kezdve szerkesztőségében az akkor már megbuktatott miniszterelnök, Nagy Imre hívei kerültek túlsúlyba, akik az Irodalmi Újságot a rendszer keretein belüli szükséges reformok szószólójává tették, így a lap jelentős szerepet vállalt a forradalomhoz vezető úton. Az 1956-os forradalom idején különszámban tett hitet a forradalom eszméi és a Nagy Imre-kormány politikája mellett. 1956. november 4. után szerkesztőinek egy része Nyugatra emigrált. Ők és a már korábban Nyugatra távozott neves magyar írók, költők és publicisták továbbra is megjelentették az Irodalmi Újságot, mint a magyar írók kéthetenként megjelenő lapját, amely őrizte a forradalom emlékét és képviselte annak eszmeiségét. Az első "emigrációs" szám 1957. március 15-én jelent meg Londonban, majd a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött. A lap utolsó száma 1989-ben látott napvilágot. Az Irodalmi Újság az egyik legnagyobb hatású és legszínvonalasabb magyar emigrációs sajtótermék volt. |
|
Nemzetőrség: A forradalom napjaiban különféle elnevezésekkel ( nem zetőrség, népőrség, munkásőrség stb.) mindenfelé alakultak fegyveres csoportok, szervezetek, nem csak Budapesten, ha nem az ország többi városában és a falvakban is. Ezek valamennyien feladatuknak tekintették a közrend, a közbiztonság fenntartását - mivel a rendőrség feladatát nem tudta ellátni. Ennek érdekében járőröztek, begyűjtötték a fegyvereket az ÁVH tisztjeitől, általában a Rákosi-rendszer funkcionáriusaitól, kedvezményezettjeitől, felügyelték az élelmiszer és a segélyszállítmányok kiosztását, őrszolgálatot szerveztek különböző objektumok (gyárak, magtárak, kórházak stb.) védelmére. Az október 28-i fegyverszünet után kezdődött meg ezen fegyveres csoportok egységes rendbe szervezése, irányításukra jött létre október 30-án a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, amely a tervek szerint a új kormány felállásáig működött volna. Parancsnokául Király Béla honvéd-tábornokot, helyetteséül Kopácsi Sándort választották, de helyet kaptak vezetésében a fegyveres felkelők képviselői is.
|
|
Poznani munkásfelkelés: 1956. június 28-án a lengyelországi Poznan munkásai tömegesen vonultak az utcára a rohamosan romló életszínvonal ellen tiltakozva. Mikor a hatalom képviselői nem hallgatták meg követeléseiket, a jelszavak radikalizálódtak, az addig gazdasági jellegűek politikaiakkal egészültek ki, és a tömeg elfoglalt számos középületet. A Belbiztonsági Szolgálat (a lengyel ÁVH) épületének védői tüzet nyitottak, mire a felkelők fegyvereket szereztek, és ostrom alá vették az épületet. Rokossowski szovjet marsall, lengyel nem zetvédelmi miniszter 10 000 katonát, közel 400 harckocsit és páncélozott katonai járművek százait - sőt repülőket is - bevetett a felkelők, valamint a fegyvertelen tömeg ellen. A poznani harcok idején több mint 70 ember halt meg, a sebesültek száma csak nem elérte az ezret.
|
|
Szabad Nép: kommunista politikai napilap. 1942. február 1-jén indult mint az illegális KMP lapja. 1945 februárjától a Magyar Kommunista Párt - 1948 júniusától az MDP -központi napilapja, főszerkesztője 1948-ig Révai József volt. Példányszáma 1953-ban meghaladta a 700 ezret. 1953-ig újságírói gárdáját az abszolút lojalitás jellemezte a párt vezetése iránt, szerkesztőségébe csak a sztálini rendszert vakon szolgáló kommunista-sztálinista újságírók kerülhettek be. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a Szabad Népben is kialakult a miniszterelnök támogatóinak (és ellenfeleinek) tábora. 1956. október 23-án a tömeg megostromolta a Szabad Nép Blaha Lujza téri, az akkor még álló Nemzeti Színház mögött lévő épületét, majd egy héttel később Dudás József és csoportja foglalta el a székházat és a lap nyomdáját. A forradalom idején a Szabad Nép a Nagy Imre-kormányt támogatta, azonban nem igen sikerült bizalmat keltenie maga iránt. A lap utolsó száma 1956. október 29-én jelent meg, majd átadta helyét a Népszabadságnak.
|
|
Varsói Szerződés (VSZ): 1955 májusában alakult Varsóban, ahol Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtak alá (Albánia néhány évvel később kilépett a szervezetből). Noha a VSZ deklaráltan védelmi katonai szövetség volt, ennek ellenére támadó hadműveleti terveket dolgozott ki a nyugat-európai országok ellen, illetve a VSZ fegyveres ereje a tagországok kommunista társadalmi rendjének fegyveres fenntartását szolgálta. A VSZ megalakítása egyben abból a célból is történt, hogy a Szovjetunió intézményes jogi kereteket biztosítson a kelet-európai kommunista csatlós országok feletti uralmának. A VSZ kizárólagos vezető ereje a SZU volt, két legfontosabb intézménye: Politikai Tanácskozó Testület és Egyesített Fegyveres Erők.
|
|
Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) : kormányközi világszervezet, székhelye New York. Az ENSZ-t ötven ország hívta életre 1945 júniusában. Az ENSZ fő célkitűzései: a nem zetközi béke és biztonság fenntartása; a nem zetek közötti, népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatok fejlesztése; a gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti együttműködés; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megerősítése és tiszteletben tartása. Az ENSZ-nek jelenleg több, mint 180 tagállama van. Az ENSZ számos, a világ országait globálisan érintő, speciális feladatokra szakosodott intézménnyel rendelkezik. |
|
ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) : az Egyesült Nemzetek Szervezetének talán legfőbb vezető szerve, amelynek elsőrendű feladata a nem zetközi béke és biztonság megőrzése. Fegyveres konfliktusokban a BT felhívást tehet tűzszünetre vagy a csapatok visszavonására, megfigyelőket, békefenntartó erőket vezényelhet ki, végső esetben gazdasági, katonai kényszerintézkedéseket foganatosíthat. Határozatai kötelező erejűek, ülését a soros elnök bármikor összehívhatja, ha a nem zetközi béke vagy biztonság veszélybe kerül. A BT-nek tizenöt tagja van (1963-ig 11), amelyből az öt nagyhatalom - Szovjetunió (1991-től Oroszország), Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, USA - állandó tag, tíz nem állandó tagját pedig - évente ötöt - a méltányos földrajzi megosztás elve alapján az ENSZ Közgyűlése két évre választja. Érdemi kérdésekben kilenc támogató szavazattal hozhat határozatot, feltéve, hogy egyik állandó tag sem szavaz ellene. Az állandó tagok - a nagyhatalmak - ugyanis vétójoggal rendelkeznek. A kommunista rendszerek 1990-es fennállásáig a Szovjetunió és az USA gyakran alkalmazta a vétójogot a másik fél által szorgalmazott határozatok meghiúsítására.
|
|
ENSZ Közgyűlés: a Közgyűlés az ENSZ egyik legfelsőbb és legfontosabb szerve, amely valamennyi tagországot magába foglalja - ez az ENSZ "parlamentje". Minden tagállamnak egy szavazata van, egy ország legfeljebb öt állandó és öt pótküldöttet delegálhat. A Közgyűlés évente egy rendes ülésszakot tart, de rendkívüli ülésszak is összehívható. Ilyen rendkívüli ülésszakot tartottak 1956 őszén a szuezi válság és a magyar forradalom vérbefojtásának ügyében. A Közgyűlés határozatait a jelen levő és szavazó tagok egyszerű szavazattöbbségével hozza, a fontos ügyekben (például új tagállam felvétele) kétharmados többség szükséges. A BT-vel ellentétben nem hozhat a tagokra kötelezően érvényes határozatokat, mindössze ajánlásokat tehet.
|
|
Statárium: rögtönítélő bíráskodás, amelynek során előre meghatározott cselekmények ellen gyorsított eljárással súlyos, gyakran halálos ítéleteket hoznak és azokat rövid időn belül végrehajtják. A statárium célja az elrettentés. Csak rendkívüli helyzetekben szokták alkalmazni, az állam biztonságát vagy társadalmi rendjét súlyosan fenyegető külső vagy belső veszély esetén.
|
|
Gyorsított eljárás: 1957. január 15-én hirdették ki a gyorsított büntető eljárás szabályozásáról szóló rendeletet (1957: 4.). Ennek a büntető intézménynek lett volna a feladata az "ellenforradalmi bűncselekményekkel" vádoltak megbüntetése. A rendelet az ítélkezés gyorsítását kívánta biztosítani, ennek érdekében lehetővé tette a vádlott vádirat nélküli bíróság elé állítását. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a "gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál", amit azonban a bíróság mérsékelhet. A rendelet mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, noha lehetővé tette a tizennyolcadik életévüket betöltött, de húsz évnél még nem idősebb fiatalok halálos ítéletének végrehajtását is.
|
|
Internálás: A közrend szempontjából veszélyesnek minősített személyek bírósági ítélet nélküli fogva tartása. A kommunista országokban az internálás elterjedt büntetési forma volt. A világháborút követően, eredetileg a háborús és népellenes bűnösök gyors és nagy tömegű fogva tartásának biztosítása érdekében állítottak fel internálótáborokat. A kommunista hatalomátvételt követően ezekben a mind szélesebb körben ellenségnek minősített csoportokat (kulákok, szociáldemokraták, osztályidegenek, klerikálisok stb.) őrizték 1953-ig, amikor Nagy Imre feloszlatta az internálótáborokat. 1956-ban a december 13-án kihirdetett rendelettel szabályozták az internálást, amit kezdetben az ügyész rendelt el. 1957-től már az internálás elrendelését is az azt végrehajtó rendőrség fennhatósága alá utalták. Időtartama hat hónap volt, amelyet azonban újabb fél évre meg lehetett hosszabbítani. 1960-ban a részleges amnesztiát elrendelő rendelet szüntette meg végleg ezt a jogintézményt.
|
|
A műegyetemisták 10+6 pontja - 1956. október 22.
1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerzôdés határozatai alapján.
2. A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetők választását követeljük, ezek a legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.
3. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.
4. Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bűnügyében. Rákosi Mátyást, aki elsô fokon felelős a közelmúlt minden bűnéért és az ország tönkretételéért, hozzák haza és állítsák a nép ítélőszéke elé.
5. Általános, egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nem zetgyűlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását.
6. Követeljük a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.
7. Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.
8. Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerződéseinket és a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és őszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiről, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nem es valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.
9. Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.
10. Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását.
11. Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.
12. Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.
13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.
14. A meglévő, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz méltó új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15. és október 6. nem zeti ünnep és munkaszüneti nap legyen.
15. A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nem zeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.
16. Az Építőipari Műszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután fél három órakor a műszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Műegyetem elôtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhattak. |
|
| |
|
