Kossuth tér: 23-án 17 óra körül érkeztek az első tüntetők a Kossuth Lajos térre. Egy óra múlva már betöltötte a teret a mintegy kétszázezres tömeg. 21 órakor Nagy Imre beszédet mondott a Parlament erkélyéről.
25-én 10-11 óra között 8-10 ezer ember vonult a Kossuth Lajos térre. 11.15 körül szovjet tankok érkeztek, akik a környező épületek teteőin tartozkodó ismeretlen fegyveresekkel együtt tüzet nyitottak a tömegre. A sortűznek mintegy 60-70 halálos áldozata és 100-150 sebesültje volt, bár az esemény körülményei máig tisztázatlanok.

Bródy Sándor utca: 23-án 17 óra tájban a Magyar Rádiónál is tüntetők jelentek meg, hogy beolvastassák a diákok 16 pontját. Az épület védelmét megerősítették, a katonák egy része azonban a tüntetők mellé állt. 22 óra körül megkezdődött az intézmény hajnalig tartó ostroma. 24-én délután kigyulladt és leégett a Nemzeti Múzeum természettudományi gyűjteményének egy része. A Rádió épületét súlyos harcok árán a szovjetek november 5-én végleg elfoglalták.

Kilián laktanya: Az Üllői út-Nagykörút kereszteződésénél található egykori épületnél - szemben a Corvin közzel - a legsúlyosabb harcok folytak. A többségükben munkaszolgálatos katonák - a Maléter Pál ezredes parancsnoksága alatt álló Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok katonái - tartózkodtak itt. Az alakulat ugyan a forradalom első napjaiban küzdött a felkelőkkel szemben, de végül a katonák közül többen átálltak és együtt vették fel a harcot a szovjetekkel. Az épülettömbben lévő munkásszállás is a fegyveres felkelők bázishelye volt. Maléter Pál ezredes október 25-én vette át az irányítást, és fő célkitűzésének az objektum védelmét tartotta, bármilyen támadással szemben. A szovjetek vereségét a közvélemény a Kilián laktanya katonáinak tulajdonította, így ez helyszín a forradalom egyik központjává fejlődött. November 4-én súlyos harcok után a szovjetek kezébe került.

ELTE bölcsészkarán 25-én megalakult az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, amely röplapjain a nemzeti egység megvalósítását hírdette.

Széna téren 26-án alakult meg a felkelők szervezett csoportja. Vezetőjüknek a legendássá vált Szabó bácsit választották, majd megszállták a Maros utcai ÁVH-s laktanyát. November 4.-i szovjet támadássorozat egyik fő helyszíne a Széna tér, ahol mind a szovjetek, mind a nem zetőrök komoly veszteségeket szenvedtek el. 5-én végleg megtörték a szovjetek a Széna téri, a gellérthegyi és az óbudai ellenállást. Ennek ellenére 9-én még szórványos harcok folytak a helyszínen.

Köztársaság tér: A Pártbizottság központi épületénél 30-án tűzharc tört ki a felkelők és a pártház őrsége között. A felkelők megostromolták az épületet, amelynek elfoglalása után a harcokban szemtanu tömeg egy része több védőt meglincselt. A védők közül 23 áldozata volt az ostromnak és a népítéletnek, de számos felkelő is életét vesztette.

A Baross tér i felkelők nem zetőrséget alakítanak.

A Várban november 6-án még több száz, nehézfegyverzettel rendelkező felkelő tartotta magát, miután a forradalom főbb gócponja már megsemmisült. 7-én közel 300 nem zetőr húzódott meg az Országos Levéltárban, akiket szovjetek tankokkal és nehéztüzérséggel támadtak.

Bem tér: Október 23-án részben a Műegyetemről, részben a Március 15. térről érkező tüntetőkkel hamar megtelt a lengyel tábornokról , Bem Józsefről elnevezett tér. Nem véletlen esett a választás erre a helyszínre, hiszen ezzel is a júniusi poznani felkeléssel kívántak szimpatizálni az utcára vonulók. "Lengyel-magyar egyet akar!" és "Ruszkik haza!" felkiáltásokkal, lyukas nem zeti zászlóval érkezők meghallgatták aVeres Pétert, az Írószövetség elnökét, majd Bessenyi Ferenc színművészt, aki elszavalta a Szózatot. Az emlékek és emlékezések különböznek egymástól, így nem könnyű rekonstruálni az eseményeket. De az biztosan tudható, hogy miután véget ért a békés tüntetés, a felfokozott hangulatban lévő résztvevők nem akartak hazamenni. A tömeg jelentős része úgy döntött átmegy a Parlamenthez.

Móricz Zsigmond körtér : A budai oldalon a Széna tér után a második legfontosabb színhely, hiszen mint forgalmi csomópontként stratégiai szerepe volt a csapatok mozgásában. 26.-tól itt is spontán modón szerveződött fegyveres csoportok tartották ellenőrzésük alatt a térséget. Az egykori fotókon jól látható, hogy a kövezetből barikádot emeltek és a harcok után rettenetes pusztítás nyomai maradtak. A környék középületeiről, emlékműveiről a vörös csillagot eltávolították és darabokra törték. A Bartók Béla út 24-26. számú házhoz, az akkori Zalka Máté laktanyához több ezren vonultak. A tisztek elöször csak szóval, majd figyelmeztető lövésekkel megakadályozták, hogy a felkelők behatoljanak az épületbe. November 4-5 között zajló heves harcokat 6-án szovjet győzelem követte.

Jugoszláv Nagykövetség : A Hősök tere és az Andrássy út sarkán lévő 129-es számú szecessziós jellegű épület ma Szerbia és Montenegró követségének, 1956-ban a Jugoszláv követségnek adott otthont. 1956-ban, a szovjet megszállás napjától, november 4.-től Nagy Imre és társai, közel nagyven fő összesen 18 napot töltött az épület falainak védelmében. A "Nagy Imre-csoport" nem csupán a miniszterelnök közvetlen kollégáit és azok családtagjait jelentették, ha nem azon szimpatizánsok egy részét is, akik aktív politizáló személyekként két-három héttel a bekövetkezett megszállás előtt közel kerültek Nagy Imre politikájához. Miután Nagy Imre utolsó rádióbeszédét felvették a Parlamentben, a miniszterelnök Donáth Ferenccel és Szántó Zoltánnal autóval érkezett a követségre. Ami érdekesség, hogy a többieket telefonon hívták az épületbe, volt akikért autót küldtek, mások gyalogosan érkeztek.